Miért sírnak a nagymamák?

Kedves Olvasó!

Amikor én még kislány voltam - mert a nagymamák is voltak ám kislányok valamikor -, emlékszem, hogy az óvodai, iskolai anyák napi ünnepségeken, a ballagásokon, a családi köszöntéseken a mamák is, az anyukák is törölgették a szemük sarkában megcsillanó könnycseppeket. Ki szolidabban, ki látványosabban.

Aztán felcseperedve nővé, majd anyává váltam. Örökre szívembe vésődött pillanatok, amikor először meghallottam lányaim szívverését, amikor megmozdultak - mint egy apró halacska uszonyrezdülése, vagy pillangó nesztelen repkedése -, vagy amikor először magamhoz ölelhettem őket, amikor rám mosolyogtak, megfogták a kezem, kibújt az első fogacskájuk, a kacagások, amikor táncoltunk, a lázas éjszakák, a horzsolások, a bánatos könnyek, az első óvodai napok, az első betűk, rajzok...

Sok-sok szívmelengető pillanat, amik csak a mi pillanataink voltak.

Egy-kettőre azon kaptam magam, hogy az anyák napi köszöntésen homályosodott a szemem, aztán előkerült a zsebkendő is.

Szinte pontosan egy éve tudtam meg az akkor még titkos információt, hogy új szerep vár rám, mégpedig a nagymamaság.

Azt hiszem, egy nagymama akkor sír először, amikor megtudja, hogy nagymama lesz.

Eleinte furcsa érzés bújt meg az örömkönnyek mögött. Egyszerre felemelő, repdeső, világmegváltó boldogság, feltörő emlékek, érzések, aggodalom. Aztán teltek a hetek, hónapok, kiderült, hogy kisfiú növekszik lányom szíve alatt.

A nagymamák persze sírnak. Ha kiderül, hogy lány, azért, ha fiú, azért.

Annyira még sosem izgultam, mint azon az augusztusi éjszakán, amikor a születés útját járta kicsi unokám, Botond, anyukája segítségével, apukája támogatásával.

A nagymamák ekkor sírnak igazán. Megnyugvásukban, boldogságban úszva. Elmondhatatlan örömükben.

Pici Botink napról-napra ügyesebb, szebb, okosabb. Nagymamaként már nem az az aggódás van bennem, mint amikor a lányok ilyen aprók voltak. Ezeket a mindennapi érzéseket most a szülők élik át. Ez a világ rendje. Nekünk, nagymamáknak a kényeztetés jut és persze, ha van rá lehetőségünk, a segítségnyújtás, a tapasztalat átadása, és a sok-sok csodálat.

Az elmúlt évben sokat tervezgettem, inspiráció után kutattam, hogy a horgolótűim, varrógépem, és két kezem segítségével mivel tudok hozzájárulni a babavárás, a szülés körüli napok, a családdá válás folyamában.

Kicsit nehéz helyzetben voltam. Na, azért nem annyira ám! Izgalommal átszőtt boldogság volt kitekinteni a fiús játékok felé. Lányos anyukaként önkéntelenül több rózsaszínes, lilás fonal került a horgolótűim hurkába, az állatbabák többször kaptak csipkés, fodros szoknyát, csinos masnit, lebbenő szalagokat, mint nadrágot. Még a teknősök páncélja is virágokkal díszítődött. Eljött hát az ideje egy kicsit szélesíteni a palettát.

Lány vagy fiú? - A bejelentés napjára készítettem egy oroszlán-szundikendőt és csörgőt. Azért esett erre a válsztásom, mert kisunokám születésének várható időpontja oroszlán-havában volt esedékes.

Sokáig tervezgettem a babaforgót a kiságy fölé. Milyen témájú legyen? A téma adta aztán a színvilágot: barna, narancs, bordó - az erdő színei. Mindegyik figura saját elképzelés alapján készült, mint az összeállítás is. A maci kapott egy csinos, piros kendőt, a süni egy érett almát, a mókuska egy makkocskát, a méhecske vidáman zümmög a gomba fölött, a kismadár pedig színes dallamokat fütyül.

Nagy kihívás volt számomra, amikor lányom küldött egy fotót, milyen táskát szeretne, mire a kórházban szükséges holmikat össze kell pakolnia. Egy "mombag" kihívás. Megnéztem jó pár videót, mire neki mertem állni a készítésnek. Rajzoltam, számoltam, végül megvolt a szabásminta. Remegő kézzel kezdtem az anyag szabását, aztán bátrabban folytattam.

Kívül pamut darázsanyagból készült, belül vízhatlan PUL bélést kapott. A képen, amit küldött, nem szerepeltek zsebek, de tapasztaltam, mennyire jól jönnek egy táskán, táskában a külső-belső fakkok. Került belülre két osztott, hálós zseb, kívülre pedig minden oldalára egy bélelt tárolási lehetőség. Pamut hevedert varrtam rá fülnek és egy karabíneres vállpánt is készült hozzá. Ugyanebből az anyagból varrtam két neszesszert, egyet a leendő anyuka, egyet a baba apróságainak.

Mire a kórházból hazajöttek, természetesen pelenkatárolókat is horgoltam. Az egyik végül a pelusokat, a másik a játékokat őrzi a babapolcon. Boti szülei kívánságára egy polip és egy bálna csörgő várta haza babánkat. Ezeket is mutatom:

Kedves Olvasó!

Ha még nem untad meg a képek nézegetését, van még, amit szeretnék megmutatni, hiszen ahogy cseperedik a gyermek, egyre jobban érdekli a körülötte levő világ. A fekete-fehér, a kontrasztos színek után egyre inkább a fények, a színes tárgyak, a mozgások, a finom hangok keltik fel érdeklődését. Tanulási vágya végtelen. Mivel a friss levegőn való séták a mindennapok részei, készítettem egy babakocsicsörgőt és egy cumiláncot is. Utóbbira akár a rágókát is lehet rögzíteni. A lágy színek, a halk csörgés azonnal figyelemre késztette Botit is. Hamar rájött, hogy ha pici keze beleakad, a golyók kellemes hangot adnak. Most már tudatosan nyúl a lelógó golyókért, sokszor gőgicsél nekik.

A második képen látható takaró is a műhelyemben készült. Finom pamut-bambusz fonalat választottam hozzá a kék árnyalatiban. 49 nagyi-négyzetből áll, alul pedig egy bébiszoft elnevezésű, puha, akril anyag van, így a takaró szép is és meleg is egyszerre. Kb 80x80 cm a mérete.

Érdekességként: A 49 négyzet minden darabja 240 egyráhajtásos pálcából áll, összesen a takaró 11760 egyráhajtásos pálcából. Egy négyzet elkészítése kb. 30 perc. Az összeállítással, varrással, tisztázással a takaró elkészült kb. 35 óra alatt. Nem egészen 500 g fonal fogyott el, ami nagyjából 1600 m. A titkos hozzávalót is megsúgom: szeretettel teli gondolatok a készítés közben :)

Boti kedvence lett a majmocska, amit könnyen meg tud fogni vékony végtagjai miatt. Szereti megízlelni azt, ami a kezébe kerül.

Ezért is fontos számomra az alapanyagok minősége. Az összes babaterméket - egyébként a nagyobbaknak valókat is -, ÖKO-TEX minősítésű fonalakból, anyagokból készítem, megbízható, minősített boltokban vásárolok.

A teljesség igénye nélkül meséltem el, miket készítettem az én pici unokámnak nagymamaként. Macis sapka, baba-mama szett (sapka a babának, kézmelegítő, fülmelegítő anyának), cseresznye-csörgő is van még az elkészültek között. Hozok majd még képeket ezekről is.

Utoljára hagytam Boti nagy kedvencét, ami apa-fia kedvenc is, A kis herceg témájú babaforgót. Így lett egy csere lehetőség, ha netán megunja a bébi. Ezt még meg kell mutatnom képekben is.

Talán erre vagyok a legbüszkébb, azok közül, amiket eddig készítettem. Hogy miért? Az benne van az unokám mosolyában, a tekintetében, a boldog mozdulatokban, amikor meglátja.

Egy szó, mint száz: ezért sírnak a nagymamák.

---

A bejegyzésben található képek saját fotók, családi képek. Azok felhasználása máshol, letöltése nem engedélyezett.