Kedves Olvasó!
2022-ben indult el a kis vállalkozásom. Évekig pihentek a kötőtűk, horgolótűk egy dobozban a fiók mélyén. Aztán jött a 2021. év karácsonya. Hosszú bezártság és távolságtartás (járvány) miatt úgy éreztem, saját kezűleg készített ajándékok kerülnek a fa alá. Ahogy keresgettem, mit is készítsek, rádöbbentem, milyen szívesen merülök el a fonalak világában. Aztán szépen, lassan jöttek az ötletek sorban.
Egy kicsit mesélek a történetemről...
A Tia B előtti időkben:
1970-ben születtem, Veszprémben. Balatonfűzfőn nőttem fel, ott éltem vigyázó szüleim és nagyszüleim vezérelte értékek mentén. Hiszem, hogy a családi szeretet, a szülői példa, az érzelmi biztonság kihat egész életünkre.
Pályaválasztáskor Sopronra esett a döntés. Bátyám erdészként dolgozott ott, sokat jártam vele az erdőt, a környező falvakat, a Fertő tó környékét, a hegyeket, a város macskaköves utcáit. Vágytam a történelmi levegőre. Fevettek a postaforgalmi szakközépiskolába, ahol csodás diákévek adtak ezernyi emléket, barátságokat, szerelmet. Érettségi után visszatértem szülőfalumba - ma már város -, dolgozni kezdtem. Mielőbb saját családot szerettem volna. Már gyermekként három lányról álmodoztam. Valóra vált álmom, három csodálatos lányom született, akikre nagyon büszke vagyok. Mindhárman más - más egyéniségek, saját célokkal, tervekkel.
Két évtizedet éltünk a Bakonyalja lejtőin. Lányaim ott nőttek fel, sok időt a szabadban töltve, fára mászással, homokozással, kerti hintával, bicajozással, kukorica baba készítéssel, sok játszópajtással. Az árok szélén virágot, leveleket gyűjtöttek, erdei utakat fedeztek fel, ültek kombájnon, traktoron, lovaskocsin, sőt, lovasszánon is, fejtettek borsót, ették a paradicsomot, a sóskalevelet a konyhakertben.
Építkezés, kerti munkák, háztartás, főállás mellett jelentkeztem felsőfokú képzésre. Imádtam minden előadást, a gyakorlatokat, a feladatokat. Tágult a világ a szememben, sok mindent más szemszögből is láttam. Mindig elég magas volt a szociális érzékenységem, amit tanulmányaim még inkább megerősítettek. Végül szociál- és családpedagógus oklevelet szereztem, amire alapozva mai napig is érdeklődéssel olvasok személyiségfejlesztő, önismereti, pszichológiai írásokat.
Az élet aztán a fővárosba, majd Dunaújvárosba terelt. A lányok tanultak, felnőttek. Ma már mindhárman önálló életet élnek, férjhez mentek, külföldi tapasztalatokat szereztek/szereznek.
Jómagam a folyamatos tanulás híve vagyok. Dolgoztam biztosítónál, bankban, ingatlanértékesítőként. A kreatívitás, az alkotás a mindennapjaim része volt, és az ma is.
Gyermekként híres író akartam lenni. Az írás egy megnyugtató, feszültségoldó tevékenység is. Segít az érzelmek feldolgozásában, kifejezi a bennünk rejlő érzelmeket. Szeretek írni. Számos verset, gondolatot vetettem már papírra (billentyűzet segítségével inkább számítógépre). Egy írásomat beválogatták egy karácsonyi antológiába, egy mesém pedig megjelent egy mesekönyvben és egy településtörténeti kiadványban. Az írással is vannak még terveim, de erről majd később...
Miért a horgolás, kötés?
Édesanyám gyönyörűen tudott kötni. Volt egy fehér-kék pulcsim, amit lánykoromban kaptam tőle, de még felnőttként is sokáig hordtam. Kedvencem volt még egy hófehér, napfonatos pulcsi is, amit szintén anyu kötött. Emlékszem, amikor megmutatta a kötés alapjait. Olyan szorosan sikerültek a szemek a tűre, hogy képtelenség volt folytatni. Aztán megtanultam. Később a leírásokat is le tudtam már olvasni. Középiskolás koromban dolgoztam hétvégén az erdészetnél, hogy fonalat tudjak venni. Nagyon menő, bordás mintás kardigánt kötöttem magamnak. 9-es tűvel, nagyon vastag fonalból. Gyorsan elkészült, és sajnos gyorsan ki is nyúlt. :) De büszkén viseltem, és bezsebeltem a dicséreteket.
A horgolást talán nagyanyám keze munkája miatt szerettem meg. Kislányként csodáltam a hatalmas fehér terítőt a kerek asztalon a "tiszta szobában", a kis törülközők szélén a leheletvékony csipkeszegélyt. A horgolást a Fürge Ujjak újságból tanultam meg. Talán 30-35 évvel ezelőtt? Magam se tudom már...
Amikor a lányokat vártam, kötöttem nekik kocsitakarót, kiskabátot, sapkát, kiscipőt. Aztán ahogy nőttek, varrtam nekik néhány babát, hímeztem ovis ágyneműt. De a horgoló- és kötötűk leginkább pihentek.
2022. januárjában nagynéném lebetegedett. Először fizetés nélküli szabadságot kértem, majd kiléptem akkori főállásomból, hogy mellette tudjak lenni, segíteni. Ekkor kezdtem ismét horgolni, kötni, amíg ő pihent, hasznosan teljen az időm. S kezdtem játszani a gondolattal, miért ne lehetne nekem olyan munkám, amit szabad vállalkozásban építhetnék. Eleinte a lányoknak készített ajándékok adták az ötletet. Harry Potter rajongói könyvjelzők, sálak, arctisztitó korongok, fülmelegítő fejpántok. Készült néhány kendő, horgolt táska.
Jöttek az készíteni valók. Azóta sem tudom abbahagyni.
Az új időszámítás - Tia B:
Középeső lányom, Eszter segítségével 2022-ben megszületett az Alkotóműhely weboldala, amit a mai napig alakítgatunk, szépítgetünk, bővítünk.
A weboldal mellett egy Facebook és egy Instagram üzleti oldalon is megtalálhatsz. A TikTok oldalam még kevésbé aktív. Múlt héten gondoltam rá, hogy kellene egy blogot is indítani a weboldalon. Ma már nem csupán elképzelés. Itt szeretném megosztani a kis vállalkozásomhoz kapcsolodó gondolatokat, jövőbeni célokat. Tervezek rövid videókat, amik alapján Te is el tudsz készíteni pl. egy apró ajándékot.
A textilbabák nagy kedvenceim. Imádom készíteni őket. Ahogy a méteráru életre kel....A babák készítésének gondolata régóta foglalkoztatott. Végre találtam egy angol tevezőt, akinek a szabásmintáit megvásároltam. Ezek alapján készülnek az állatbabák, kicsit "timis"-re alakítva. Mert mindegyikben benne van a lelkem, a szívem egy része a kezem munkája által. Szeretem őket.
A tündérbabák egy Ukrajnában élő tervező hölgy szabásmintái alapján készülnek. Velük is van még sok elgondolásom...
Egyre színesedik a horgolt figurák palettája is. Az amigurumik (Japánból származó horgolási techinka elnevezése) kérések alapján készülnek. De olyan is van, hogy nekem tetszik meg egy leírás, egy kép, ami alapján igyekszem meghorgolni. Inspirálódom nemzetközi alkotók munkájából, külföldi kézimunka újságokból is.
Sok idő, hetek, hónapok, évek tapasztalata kell ahhoz, hogy egy kép alapján meg tudjunk horgolni valamit...
Legutóbb lányom kérésére egy nyári felső készült. Majd erről is mesélek, mutatok képeket.
Már így is hosszúra sikerült ez a bejegyzés.
Pedig még sok mondanivalóm van.
Folytatom majd...
Ölelés,
Timi
Comments